Örkény István erős túlzásokkal tudta leírni, hogy mi a groteszk. Pedig, ha látta volna 2009. október 23.-át! Mintha Örkény elevenedett volna meg és űzött volna gúnyt ebből a napból!
A magát szocialistának valló párt, amely magát az MSZMP jogutódjának tekinti, nos ennek a kétségtelenül baloldali pártnak a miniszterelnöke egy nagytőkés ember.
Ez a nagyon is kétségtelenül baloldali párt megteremtette a demokráciát és ennek egyik ünnepén az emberek tömegével menekülnek el Budapestről, az utcák kihaltak, ugyanis a tömeg, a többség nem mer kimozdulni a lakásból. Fél. Fél a rendőröktől, a radikális tüntetőktől, meg mivel hétvége van, tart a részegektől és tart a fosztogatásra hajlamos rétegektől, tart a minden egyes nap garázdálkodóktól, akiket véletlenül sem mer minden esetben a nevükön hívni.
Ezen a nagyon is fontos napon, amikor amúgy az utca forradalmát ünneplik, a pesti emberektől kordon védi az utcát, azokat a helyeket, ahova joggal kívánnának ellátogatni. Védik az állami vezetőket is, állami ünnepségre az UTCA nem mehet, legalábbis kockázatmentesen, vegzálások nélkül nem.
Ezen a nagyon is fontos ünnepen a jobboldali radikális szervezet kijelenti, hogy a rendőrség addig nem lép fel ellenük, amíg egyszerre csak egy szabálysértést követnek el és így is lesz.
A magyarországi közélet egyik jelentős pártja, a magát így-úgy antikommunistának valló jobboldali párt, közben a város egyik sarkában ünnepli a magának megteremtett imádni való vezért.
Mindeközben a magát kétségtelenül baloldalinak nevező, állítólag demokratikus értékek mellett elkötelezett párt kormányának miniszterelnöke, kitünteti a párt holdudvarát, köztük egy sereg olyan embert, akik annak idején az állampárt első vagy második vonalában szolgáltak.
