hungaropoliticus

Egy magyar közélettel foglalkozó blog. Remélem nem csak +1 a sok ezernyihez, hanem egyedire fog sikerülni. Józan, higgadt, realista szemmel.

Friss topikok

Linkblog

Rémálom

2010.06.25. 06:00 - lawpol

Egyre többször nem hiszem el, hogy mi történik. Olyan, mintha nem a valóságban élnék. Mintha valamikor vége lenne, csak fel kellene ébredni.

1. Államfő személyének jelölése; mintha nem 2010 lenne. Lehet vitatkozni arról, hogy Szűrös Mátyás, Göncz Árpád, Mádl Ferenc vagy Sólyom László volt-e jobb. A maguk időszakában (Sólyom Lászlóra ez még a jelenben is igaz) mindegyik egyféle minőség volt. Lehet velük szemben kritikával élni, de voltak erényeik. A mostani jelöltek közül az MSZP-jelölt egyértelműen csak jelképes, így Schmitt Pál személye (eddig) az egyetlen esélyes. Ha eddig egy 10 pontos államfő-minőségi skálán adtam neki vagy 4 pontot, akkor a tegnapi bemutatkozással ez 1 pontra csökkent. Azért nem nulla, mert államfő lesz belőle és akarom hinni, hogy nem olyan, amilyennek látszik és mutatja magát.

2. Nemzeti együttműködés; még mindig él szegény politikusainkban a programadási kényszer. Kissé olyan, mintha ez egy tünet lenne, amire lenne orvosság, csak nem jut el hozzájuk. Sokszor érzem, hogy politikusaink versenyben vannak, hogy ki tud nagyobb zöldségeket hitelesen előadni. Pár évvel ezelőtt (kb. 2003) láttam egy hallgatók által előadott paródiát egy képzeletbeli MLM-es menedzserek gyűléséről. A hasunkat fogtuk a nevetéstől. Most ugyanezt látom, de a hívószavak mások és nem a hasam fogom, hanem a könnyeim ömlenek, hogy ezt meg lehet tenni ebben az országban.

3. Demokrácia; mivel értek a történelemhez, nincsenek eszményképeim a demokráciáról. A régi athéni demokrácia politikai rendszere a napjainkban egy megvetett állam lenne. Működött benne a gyermekek spártaiaktól ismert kihelyezése, a klasszikus rabszolgatartás és egy sor egyéb olyan intézkedés, amely elképzelhetetlen lenne egy mai, modern államban. Tudom, hogy a régmúltban született ideális államról készített leírások közül egyik sem merészelt olyan államot leírni, mint amit ma tekintünk demokratikusnak. Ez már „túl sok" lett volna a régmúltbeli gondolkodóknak. Ezért nem követelek hangzatos jelszavak mellett demokráciát és hasonlókat. Azt viszont nem tudom elhinni, hogy egy politikai párt, mely egy olyan kormányzatot vált fel, amilyet felváltott, az ilyeneket engedhet meg magának. Van egy határ, amin túlmenően már az ember felszisszen, összerezzen. Nem akarok ide konkrét lépéseket írni, lenne bőven mit felsorolni. Az ember nem a demokrácia miatt aggódik, hanem azon, hogy hova jutunk. Meg fog-e valósulni a különböző fóbiáktól szenvedő emberek prófétai látomása a minden állampolgárba kötelezően elhelyezett chipről? Most már meg sem lepődnék, ha így lenne.

4. Kiszolgáltatottság; bárki bármit mond, az emberek ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint voltak 2-3 hónapja. Megrázó volt látni a kilakoltatást, amelyet a Jobbik próbált megakadályozni. Rólam sokan tudják, hogy eléggé távol áll tőlem ez a párt. Ha négy éven át megteszik azt, amit most is megtettek, akkor komolyan elgondolkodom azon, hogy rájuk fogok szavazni. Úgy gondolom, hogy sokkal több képviselőnek kellett volna jelen lennie. Értem egyébként a helyzetet, jogilag is. Pontosan azért, mert jól ismerem a történelmet, tudom, hogy hova vezet, ha a lakosság tömegei adósságokban úszik. Ezért mondom, hogy nem lenne szabad hagyni idáig fajulni a helyzetet. Ha pedig ide jutnak el egyes családok, vagy akár családok tömegei, akkor a rendszer rossz. Sok mindent kifogásolok, de a XXI. század egy modern állama nem tűrheti el semmilyen indoklással sem, hogy polgárai fedél nélkül maradjanak. Hiába vannak jogi indokok, gyalázatos, hogy akármilyen érvelés mellett elfogadhatónak tekintik egyesek (politikusok is!), hogy családok, emberek feje felett ne legyen fedél. Meg kellene végre büntetni, aki olyan megoldásokat javasol, amely végeredményben a család szétszakítását, ellehetetlenítését eredményezi. Tudom, hogy a családok átmeneti otthona meg egyéb hasonlók megoldást jelentenek némelyeknek, de titkon remélem, hogy aki ilyeneket mond az nem gondolja komolyan. Egy családnak együtt kell maradni, olyan fedél alatt, amely alatt hosszú ideig élhetnek, nem a létfenntartás miatt aggódva. Az ember nem állat.

Még most is azt remélem, hogy felébredek és meglátom, hogy csak rémálom volt. Ha pedig ez a valóság, akkor undorító, taszító és menekülni akarok belőle!

A bejegyzés trackback címe:

https://politicushungaricus.blog.hu/api/trackback/id/tr792108301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása