A nagy vissza nem térő és az első és azóta is egyetlen valóban szakértői kormány miniszterelnöke

Egy nagyon tehetséges tanulóm kérdezte meg 2007 elején, hogy melyik modernkori magyar politikus az, amelyiknek nem merném megírni a politikai életrajzát, holott visszavonult a közéletből, de még él. Néhány másodperc után rávágtam két nevet, az egyik név Németh Miklós volt, aki 1988-1990 között volt miniszterelnök, és akit méltán lehetne a rendszerváltás miniszterelnökének is nevezni.

Élete korai szakasza

Monokon, 1948-ban született, itt született Kossuth Lajos és számos más történelmi magyar családnak van kötődése a településhez. Igaz, az sem mindegy, hogy mikor és melyik családba születik az ember. Németh Miklós paraszti családba született, ami abban a korszakban éppen szerencsésebbnek gondolható, de ő akkoriban született, amikor mindenhova rossz volt megszületni. A családja már a második világháború alatt és utána is számos viszontagságot élt meg az éppen aktuális politikai hatalomnak köszönhetően.

1971-ben szerzett közgazdász diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és az egyetem kutatójaként kezdett dolgozni. Tudását minősíti az a tény is, hogy 1974-ben kikerült az USA-ba a Harvard Egyetemre. Magyarországra visszatérve belépett az MSZMP-be, majd a Tervhivatalban osztályvezető-helyettes lett. Amikor 33 éves lett, akkor nyílt alkalma arra, hogy az MSZMP központjában dolgozzon és gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozzon. Ez – tekintettel a sokak által nem ismert különleges helyzetre – valódi szakértelmet igényelt. Magyarország a nyolcvanas években óvatosan próbált nyitni a Nyugat felé és olyan, eleinte csak apró, reformokat indított el, amelyekkel 15-20 évvel később Kína dinamikus fejlődésnek indult.

Országos politikában

Németh Miklós neve sokak számára nem volt ismert. 1986-ban lett a pártközpont gazdaságpolitikai osztályának a vezetője és „csak” 1987-ben lett az MSZMP KB gazdaságpolitikai titkára. Mint ismert, az akkori pártvezetés hivatalos álláspontja szerint „Magyarországon nincs válság”, de nagyon jól tudták, hogy van. A pártvezetés látta, hogy a gazdasági célkitűzések teljesítése lehetetlenné vált és kialakult egy olyan réteg, amely a gazdaságpolitikai reformokat kívánta kiterjeszteni. Ennek a csoportnak volt az egyik központi alakja Németh Miklós, aki akkoriban egy fiatal és nagyon tehetséges közgazdásznak számított. Mivel Grósz Károly állandóan generációs kérdésekkel támadta Kádár Jánost, ezért maga a helyzet kínálta, hogy Németh Miklós – részint a saját akarata ellenére is – a figyelem középpontjába kerüljön.

Az 1988-as májusi pártértekezleten lett a Politikai Bizottság tagja. Németh Miklós állandóan olyan média-megjelenést kapott, hogy ő a fiatal generáció. A népszerűségét 1988 nyarának végén elvesztő Grósz Károlynak így lett a lehetséges utódja.

A Németh-kormány első időszaka (1988 novembertől 1989 tavasza)

1988. novemberében Grósz Károly helyett Németh Miklós lesz a magyar minisztertanács elnöke. Bár a hatalom formailag Németh kezébe kerül, a régi gárda sok helyen beleszól a történésekbe. Ennek igazi oka az volt, hogy a politikai vezetés nem gondolta azt, hogy Németh Miklós önálló politikai tényezővé fog válni, hiszen 40 éves, így nagyon fiatal volt és az ilyen fiatal miniszterelnöktől befolyásolhatóságot vártak volna el.

Maga Grósz Károly is úgy nyilatkozott később, hogy nem gondolta ennyire erős politikusnak az utódját. Irányítani akarta, mint pártfőtitkár, de Németh Miklós nem így gondolkodott. Hiába csak egy végrehajtót láttak benne, ő nagyon hamar kinőtte ezt a szerepet. Eleinte meglepve vette észre, hogyan mennek az országban a dolgok és mennyire erős a régi gárda. [Ennek egyik jele volt, hogy a miniszterelnöki székbe jutva tudta csak meg, hogy Magyarország területén nukleáris fegyverek vannak és arról sem tudott később miniszterelnökként, hogy a fegyvereket elszállították az országból.]

A pártfőtitkárral és elődjével való szembenállás miatt a kormánya jogállamiságra emlékeztető keretek szerint kezdett működni, kialakult a nyugati demokráciákra jellemző kormány és országgyűlés szerepkör (ez egy volt miniszterének a véleménye, saját véleményem szerint a kormánya a valóságban országgyűlési kontroll nélkül működött). A kormánya fél évig csak tette a dolgát, szorgalmasan alakította az akkoriban létező magyar szocializmust egy működőképes szocialista piacgazdasággá. Az első fél évben addig várt törvények sora született meg, köztük a pártok működését lehetővé tevő egyesülési törvény és Pozsgay akkoriban mondta ki, hogy 1956 népfelkelés volt.

A Németh-kormány második időszaka (1989 tavaszától 1990 januárjáig)

1989 tavaszán Németh Miklós találkozott Gorbacsovval, ahol új utat kezdett járni a magyarországi kormány. Az addigi magyar politikával ellentétben miniszterelnökként már új hangot ütött meg a szovjet állammal való viszonyban. Németh már akkor kijelentette Gorbacsovnak, hogy az MSZMP el fogja veszíteni a választást. Ezért olyan lépésekről egyeztettek, melyeknek lényege az akkori rendszer lebontása volt (a szovjet csapatkivonás és a műszaki határzár felszámolása ismert a szóba került témák listájából).

Az elődjétől való leglátványosabb elkülönülés időpontja 1989. április 22.-e volt. Grósz Károly bejelentette, hogy a miniszterelnökkel egyeztetve tervbe vették a gazdasági szükségállapot kihirdetését. Németh Miklós azonnal telefonált a Híradóba, hogy Grósz Károly nem mond igazat. Ekkoriban fedezte fel azt is, hogy a miniszterelnöki dolgozószobában poloskák vannak, amelyeken keresztül Grósz Károly mindenről értesül.

Ekkor született meg az új rendszer: Németh innen kezdve önmaga döntött a miniszterek személyéről és elvetette a pártszervek beleszólási lehetőségeit a kormány működésébe. Ez a lépés – akkoriban, 1989 áprilisában – nagy bátorságot igényelt és nem volt veszélytelen. A magam részéről ezt a változtatást valódi hőstettnek gondolom. Ennek megfelelően májusban Németh Miklós átalakította a kormányát. Ekkor kapott miniszteri tárcát Horn Gyula, Békesi László és Glatz Ferenc (meg mások is). Az új összetételű kormány első időszakában megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, a nagymarosi vízlépcső építését felfüggesztették és megtörtént Nagy Imre újratemetése.

Németh Miklós kissé kényszerhelyzetbe került. Baloldalról szorongatták Grószék, akik állandóan szervezkedtek és még nem lehetett tudni, hogy mi lesz Gorbacsovval és mi lesz a határokon belül állomásozó szovjet csapatokkal. Akkoriban még volt Munkásőrség is, amelytől volt egy nem is alaptalan félelem, hogy megvédik a Népköztársaságot a szovjetekkel karöltve. Másik oldalról a nemzetközi hitelezői kör jelent meg, amelyek állandóan árgus szemekkel lesték a belpolitikai helyzetet, hogy szükség esetén kimentsék a pénzüket. Ebből a helyzetből egyetlen lehetőség maradt kimenekülni: úgy szervezni a gazdaságot, hogy valamennyire életben maradjon és politikailag a jogállamiság felé kellett haladni, a lehető leggyorsabban. Az, amit ebben az időszakban a kormány tett, az megmutatja milyen egy valóban szakértői, pártoktól egyenlő távolságot tartó kormány és megmutatták azt is, hogyan kell kezelni a gazdaság válságát. Az a nyár és ősz azonban olyan eseménydús volt, hogy nem ezekről a válságkezelő lépésekről emlékezünk meg, ha visszagondolunk.

1989 nyarán érkezett Magyarországra (idősebb) Georghe Bush (az USA elnöke) és a nyár végén (szeptemberben) a Németh-kormány kiengedte az NDK állampolgárait a magyar határokon. A határnyitás főhőse Horn Gyula akkori külügyminiszter lett, de a főszervező maga Németh Miklós volt, aki valóságos bravúrt hajtott végre a háttérben, hogy az események viszonylag gördülékenyen mehessenek.

[Az alapelv kezdettől fogva az volt, hogy a magyar kormány az NDK állampolgárokat nyugat felé akarja tovább engedni. Erre való óhajt meg is fogalmaztak az állambiztonsági szerveknek, de azok megtagadhatták volna a parancsot, de nem tették. A magyar állambiztonsági szervek teljesen együttműködtek a Németh-kormánnyal, ezzel jelzést is kaptak, hogy a régi gárda nem remélhet a titkosszolgálatoktól sem támogatást, míg a kormány minden körülmények között megkapja azt.]

Ugyanebben az időben (de még okróber 23.-a előtt)  történt, hogy az MSZMP kimondta a megszűnését (majd újraszervezték) és a reformerek új pártja az MSZP lett. Németh az MSZP-vel tartott, míg elődje az MSZMP-vel. Az MSZMP-nek az utolsó időben négy főből álló elnöksége lett, melynek Németh Miklós is a tagja volt.  Nyers Rezső és Pozsgay Imre MSZP-tag lett, de Grósz Károly az MSZMP újraszervezői közé került és nyíltan szembefordult a reformerekkel.

1989. október 23.-án megszűnt a Magyar Népköztársaság és megalakult a Magyar Köztársaság. Annak első miniszterelnöke lett Németh Miklós, amelynek az érdekessége az, hogy ez a kormány sokkal inkább működött a köztársaság etikájának megfelelően, mint bármelyik másik, holott nem lett volna ez a morális kötelessége.

A kormány végórája (1990)

A modern magyar történelemben egyedülálló módon a Németh-kormány nem bukott meg politikai értelemben. A kormány és az ellenzéke is tudta, hogy ez a kormány egy átmeneti kormány, amely vezeti az országot és sok kérdés nem a kormányban, hanem az egyeztetéseken dől el, a Kerekasztal mellett. A miniszterelnök úgy érezte, hogy sok kérdés még nem dőlt el, de kormányként a mihamarabbi választásokat tartotta a legjobb megoldásnak.

A kormányának az utolsó időszaka éppen ezért mindegyik a választásokon megbukó későbbi kormánytól eltért. Németh Miklós azt is kijelentette, hogy a munkájának a gyümölcse a saját kormányának a lemondása és olyan méltóságteljes hatalomátadást szemlélhettünk meg a leköszönő és az új miniszterelnök között, amelyre azóta sem volt példa.

Ettől függetlenül három esemény is megzavarta a kormány nyugodt leköszönést. Az első az 1989-es decemberi fordulat Romániában. Az események egyik centruma a magyarok lakta Erdély volt, így a magyar kormány aktivitásra kényszerült. A fegyveres erőknél elrendelték a készültség egy bizonyos formáját (részben titokban, hogy a lakosság ne pánikoljon) és ahol lehet, segítettek a háttérből.

A nyugodt visszavonulás másik háborgatója lett a Duna-gate ügy. 1990. januárjának elején a Fidesz és az SZDSZ bejelentette, hogy bizonyítékokkal rendelkezik arról, hogy a magyar állambiztonsági szervek megfigyelik az ellenzéki pártokat. Németh Miklós azonnal elhatárolta magát – mivel ő maga korábban megfigyelt személy volt – a törvénytelen megfigyelésektől, de a belügyminisztere belebukott a botrányba.

[A Duna-gate ügyében ma sem láthatunk világosan. Tényként mindössze annyi mondható el szerintem, hogy a BM szervek pártirányításának megszűntetése éppen folyamatban volt. Ezernyi más probléma miatt elsiklottak afelett, hogy ezek a szervezetek még a régi norma szerint működtek, nem szándékos törvénysértés volt. 10 év után rákérdeztem pár érintettnél, hogyan nem vették észre az asztalukra kerülő jelentéseket, de azt mondták, hogy annyi papír és jelentőségteljes ügy között eltörpült ez az egész ügy. Ahogy az egyik érintett mondta: „nehéz történelmet csinálni azért is, mert az ember figyelmét elkerülik azok az apróságok, amiből később botrányok nőnek ki”. Az összegyűjtött anyagom nem csekély, talán egy külön blogbejegyzés születhetne róla. Ha azokat összegzem, akkor nem egy ellenzékre vadászó titkosszolgálat képe rajzolódik ki bennem, hanem az átalakuló szolgálat, átalakulás közben; de ez csak a saját, szubjektív véleményem.]

1990 után

Németh Miklós olyannyira nem számított bukott politikusnak, hogy bár a pártja egyértelműen elvesztette a választásokat, az ő személyét az első körben egyéni választókerületben megválasztották (rajta kívül ez csak 4 embernek sikerült).

1991-ben távozott a magyar politikából Londonba, ahol az EBRD alelnöke lett 2000-ig. Mivel fiatal volt, a Magyarországra való visszatérésekor minden politikai oldal számolt vele. A jobboldal attól tartott, hogy megjelent a baloldal erős embere, míg a baloldalon sokan nagy örömmel fogadták, ugyanilyen szerepet szánva neki. Németh Miklóst korábban is miniszterelnöknek akarták jelölni, ehhez 2001-ben került a legközelebb, de az MSZP és Németh nem tudott megegyezni.

Az érintettek hallgatnak a valódi okról, de olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, amelyek nézetkülönbségeket sejtetnek. Az egyik MSZP felsőbb köréhez sorolt ismerősöm azt mondta évekkel később, hogy Németh Miklós volt miniszterelnökként és az EBRD-nél végzett munka után másképpen látta a hatalmat és Magyarország helyzetét. Olyan arcokkal szeretett volna dolgozni, akik tiszták és olyan programot akart volna keresztülvinni, amely egyszerre tartja szem előtt a gazdaság és egyszerre a szélesebb néprétegek érdekeit. Ez nem kedvezett volna az akkori MSZP-hez közel álló gazdasági csoportoknak és főembereknek, visszaszorította volna a költségvetési és közbeszerzési reményeket, valamint a nagy rendszerek korszerűsítése miatt kockázatosnak is ítélték. Ez alkudozásokhoz vezetett volna, amiben Németh Miklós nem akart részt venni.

Számomra érdekes, hogy minden közelebbi ismerősöm, akár MSZP, akár SZDSZ, akár jobboldali politikus, úgy gondol Németh Miklósra, mint egy tehetséges, ugyanakkor tiszta politikusra, aki számára mindig ott az út a miniszterelnöki szék felé, de nem fog rálépni. Sokak szerint azért, mert kivégezné a párt gazdasági hátországát.

Érdemei

Az, hogy Magyarországon a rendszerváltás vér nélkül és az antireformereket visszaszorítva ment végbe, kétségkívül Németh Miklós érdeme. A háttérben ő és a szakértői óriási szervezőmunkát végeztek el. A kormánya számos döntést hozott és levezényelt, sokszor olyat is, mely az érdekekkel szemben volt. Mégis lelkiismeretesek voltak.

A Németh-kormány másik hatalmas érdeme a gazdasági reformok voltak, melyekről a legtöbben már elfeledkeztek. Bár a kormánynak nem volt célja a végleges szerkezetátalakítás (mivel tudták, hogy más kormányra fog tartozni ennek véghezvitele), mégis úgy adták át a kormányzást, hogy egy nagyon mély válságból hozták vissza a gazdaságot.

A kormány és leginkább maga Németh Miklós roppant etikus volt. Ha a nyilatkozatait egymás mellé helyezzük és összehasonlítjuk a későbbi miniszterelnökökével, akkor látszik a különbség. Talán egy olyan nyilatkozata sem volt, amit az adott korban ne lehetett volna példának állítani az egész ország elé. Erre a jellemre és teljesítményre mondom azt, hogy ez államférfire utal.

Amikor 1990-ben megalakult az új országgyűlés, az új parlament korelnöke, az egykori második világháborús vezérkari tiszt, Kéri Kálmán is méltatta Németh Miklós munkáját és megköszönte neki a munkáját. Ugyanezt tette meg Antall József is, aki szintén köszönetet mondott elődjének és elismerte történelmi súlyát. Ez a két tény együtt mutatja meg, hogy milyen kincs volt ez a kormány, vagyis inkább annak a politikába sajnos vissza már nem térő miniszterelnöke.