Maradjunk annyiban, hogy nem lehet szó nélkül elmenni amellett, ami a magyar belpolitikában történik az EP-választási kampányban. Bár én egy senki vagyok, mégis arra kényszerülők, hogy a magam igazságszolgáltatása előtt ezennel a magyar politikai életet megvádoljam a súlyos felelőtlensége miatt. Eddig sem volt túl jó véleményem a magyar belpolitikáról, de ezennel minden reményem elveszítettem, hogy a jelenlegi gárda (parlamenti és azon kívüli pártokat is ide értve) képes felfogni, hogy mi a feladatuk ebben az országban és ezen a kontinensen. Úgy érzem, hogy teljes lelki nyugalommal mondhatom ki, hogy ezek közül egyik sem méltó arra, hogy a politika közelébe engedje őket valaki. Illúzióim nincsenek, mert ők maradnak és az ő példájukon felnövekedett emberek, akik majd politikusnak fogják nevezni magukat.

A 2009-es választás tétje sok párt szerint az, hogy KI LESZ A HARMADIK ERŐ…

Ez hülyeség.

Igaz, az első helyezett nagyon fog örülni (ha van, ha nincs egyenlőség).

A harmadik is, akár JOBBIKnak, akár SZDSZnek fogják nevezni.

Az igazi kérdés azonban nem ez és nem erről kellene beszélni.

Tegyük fel, hogy a JOBBIK egy olyan párt, amelynek vezetői a legnagyobb titoktartás közepette Adolf Hitlert és Szálasit kutatnak és az a céljuk, hogy Európában újraélesszék Hitler eszméjét, Magyarországot pedig átszervezzék hungarista állammá. Nem ez a valóság, de tegyük fel, hogy így van. Tegyük fel, hogy a JOBBIK e miatt a választás miatt majd szalonképes erő lesz és eléri a célját. Ha így lenne, még akkor sem lenne akkora nagy a baj, mint amekkora előre várható és jósolható.

A fő kérdés ugyanis az, hogy mi legyen Európa keleti felével. Pontosabban az EU keleti felével. Nyugaton ugyanis egyre többen nem értik, hogy miért kell nekik a mi nyűgjeinket elviselni, miért kell a mi korszerűtlenségünket pénzelni. Nekik kezd elegük lenni és ha azok az erők jelentős befolyáshoz jutnak, akik tenni akarnak ez ellen, akkor új vasfüggöny ereszkedik Európára és mi megint a keservesebbik részt fogjuk kapni az egészből. Ez a mostani választás igazi tétje.

A magam részéről olyan embert küldenék az EP-be magyar képviselőnek, aki meg tudja védeni az érdekeinket. Aki nyíltan megmondja a mai magyar belpolitika minden egyes oldalának, hogy nem mehet tovább az osztozkodás, hogy nem lehet tovább pénzt önteni a pártkörüli személyek cégeibe, hanem az állami bevételnek értelmes módon kell hasznosulnia. Ha lenne egy ilyen magyar EP-képviselőkből álló csoport, akik ezt megtennék, akkor az sem bántana, hogy ők maguk kérnék, hogy az EU egyik intézménye se pumpáljon pénzt az országba, amíg nincs rend. Így lehetne megakadályozni, hogy elveszítsük a korszerűsítési és támogatási lehetőségeket.

Erről kellene beszélnie a jelölteknek. Azt kellene programként hirdetni, hogy visszaszerzik Magyarország jó hírnevét, vagy megteremtik, ha nem is létezett.

Mit tesznek e helyett a mi pártjaink? Marakodnak a koncon, ott akarnak lenni a zsírosbödönnél.

Számomra ez undorító. Így egyszerűen és különösebb kommentár nélkül üzenem mindegyiküknek, hogy undorodom a marakodásuktól és a felelőtlenségüktől. Szégyelljék magukat!