hungaropoliticus

A magyar politikai élet újabb botránykövének neve: Sajóbábony.

 Van egy volt általános iskolai osztálytársam. Eredeti cigány. Heti 1-2 email van köztünk a mai napig is. Együtt nőttünk fel, azonos időben érettségiztünk, egy egyetemre jártunk. Sokszor együtt tébláboltunk a vizsgák előtt. Én a mai napig Budapesten élek, ő Princentonban.

Egy nagyon békés, művelt, kifogástalan életű, kifogástalan jellemű ember. A diplomája megszerzése után küldték ki egy konferenciára az USA-ba és meglepődve jött vissza. Azt mondta, hogy azt kedveli az USA-ban, hogy félelem nélkül élhet. Úgy élheti le az életét, hogy ő csak egy ember, nem kell félnie az utcán, nem kell kétszeresen teljesítenie, kétszeresen normálisan viselkednie. A vége az lett, hogy addig-addig vágyott a nyugodt életre, hogy elköltözött oda.

Nagyon bántotta itt két dolog. Az egyik ilyen dolog az volt, hogy félt a lakóhelye közelében kimenni az utcára. Egy józsefvárosi lakásban élt, olyan utcában, ahol mindig sietni vágyott az ember, hogy civilizált környékre jusson amint lehetséges. Ő mondta, hogyha Budapest egy másik részén él, semmi baja nem lenne a cigányokkal, de józsefvárosi emberként megtanulta gyűlölni őket. Zavarta a deviáns viselkedés, zsigerből ellenszenves volt neki mindenki, akinek sötétebb volt a bőre az átlagosnál. A dolog pikantériája, hogy ő is cigány. Sem a neve, sem a külseje nem rejtette el valódi származását. Választékos beszéde, normális személyisége éles ellentétben állt nevével és külsejével. Csavar egyet a helyzeten, hogy mivel tudta, hogy a lakókörnyezetében milyenek az emberek, ezért állandóan marcangolta magát azért, hogy cigánynak született.

Meghittebb légkörben beszélt arról is, hogy gyerekkorában sokszor reménykedett abban, hogy nem is cigány, csak örökbe lett fogadva cigány szülők által. Elmondta, hogy direkt azért viselkedik normálisabban, hogy megmutassa, hogy ő nem olyan, amit a külseje és a neve alapján elképzelné valaki.

Amikor az USA-ban járt, soha nem volt vele szemben ilyen jellegű elvárt viselkedés. Senki nem gratulált neki ahhoz, hogy ő milyen normális, hiszen a munkája alapján ezt természetesnek vették. Nem kellett úgy a buszon utaznia, hogy lesüti a szemét vagy feltűnően igyekszik normális, fegyelmezett embernek látszani. Nem, ott csak egy ember.

Amikor rákérdezek, milyen ott az élet, mindig ezt emeli ki, hogy ott nincs benne félelem, normálisan élhet. Él is, most is fegyelmezett, most is józan. Magyarországon eleve lelkiismeretfurdalása és bizonyítási kényszere van.

 A helyzet furcsasága pont abból adódik, hogy ő pozitív példa. Jó lenne azt mondani, hogy a viselkedése átlagos, de nem az. Jobb, a nemzettársainál és ha kifele tekintek a nagyvilágra, akkor ő egy civilizált ember. Ritkaság. Egyedi. Még a magyarok között is (hiszen nyelveket beszél, nem iszik, nem dohányzik, sokat tanult, alapos, gondos és rendkívül fegyelmezett).

 Az ő példája sajnos tényleg azt jelzi, hogy van olyan, hogy normális cigány. Az ember sajnos azt veszi észre, hogy eltér a viselkedése attól, amit az ember általában egy józsefvárosi cigány embertől megszokott vagy legalábbis attól, amire a tapasztalatai, élményei alapján számít. Más kérdés, hogy egyszer-egyszer Amerikában megkapta azt, hogy ahhoz képest, hogy magyar, milyen normális, mégis sokkal jobb neki is azt bizonyítani, hogy az ember magyar létére is lehet normális, mint ugyanezt a cigány verzióban előadni (ő mondta).

Mindannyian ismerünk ilyen embert, legfeljebb nem vesszük észre. Tudjuk, hogy nem túl gyakori az ilyen ember. Azért a városlakó, ha Budapesten él és közlekedik, vagy néha felszáll a metróra, villamosra, tudja, hogy mi folyik. Ha járkál az utcán és átmegy egy-egy aluljárón, egyszer-kétszer felszáll olyan járművekre, melyek nem éppen kulturális járatok (99-es busz, 24-es vagy 28-as villamos), akkor tudja miről van szó. A magyar társadalom alapjában véve (1988-90) eléggé toleráns társadalom volt. Adott esélyt, nem ítélkezett azonnal. Aztán hála a rendszerváltás utáni kormányok etnikai politikájának és a cigánypolitikusok felelősségteljes identitásnevelésének, kultúra lett az is, ami nem az. Stílus lett az, ami minden összetevőjében is igénytelenség. Szitokszavunk egyike lett a cigány. Lassan megtanulunk úgy beszélni a cigányokról, ahogyan 70 éve tették. Egy-egy hírről már lassan nehéz eldöntenem, hogy pontosan mikor született.

 Vannak ismerőseim vidéken. Falvakban élnek, gazdálkodnak, gondozzák a háztájit. Sokat panaszkodnak már egy pár éve. Eleinte még leplezetten surrantak be a kertbe és vitték el névtelen, arctalan tolvajok, ami éppen kellett nekik. Ma pedig ott tartanak, hogy annyira nem is leplezik magukat,  ismerőseim meg annak örülnek, ha legalább csendben tennék, mert félnek.

Zsigerből gyűlölik a Gárdát, a Jobbikot, mégis örültek, amikor gárdistát láttak a faluban. Magukban nagyon örültek, hogy MOST visszavágtak a tolvajoknak. Ők, az ismerőseim nem azt látják, hogy fekete egyenruhások masíroznak, hanem azt, hogy végre a cigány szármású tolvaj retteg! Igen, igen, nem egyedül a tolvaj ijed meg, hanem az a cigány ember, aki becsületesen él, aki nem érdemli meg. Akivel ismerőseimnek semmi baja, hiszen egy helyen dolgoznak, tőle is lopnak, hiszen van gondozott kert, van mit mozdítani a portán és nincs mögötte népes család, aki majd harcol érte. Ő kétszeresen szenved. A helyiektől nem tart, hiszen ismerik, tudják, hogy ő is normálisan él. De az idegentől, aki csak a bőrszínt nézi, attól igen. Az nem feltétlenül válogat és nem is képes különbséget tenni. Ez igazságtalan akkor is, ha nem ez a cigány ember a büntetett ember és tényleg félelem ébred benne. Egyik szeme örül, mert amikor ott a gárda, akkor a cigány tolvaj megkapja a magáét, de ugyanakkor fél, nehogy őt büntessék meg.

 Ezek tények. Tény, hogy a Princentonban élő barátom fél Magyarországon. Fél a cigányoktól! Az utcán kikerüli a cigány embereket, ha Budapesten jár. Amikor itt élt, akkor is került. Nem keveset. Szégyelli magát itt, mert cigány. Nem véletlenül teszi ezt, hiszen tudja, hogy egy normális ember, mennyit szenved azoktól a garázda és igénytelen deviánsoktól, akik olyanná tették Józsefvárost, amilyen.

Tény az is, hogy egyes falvakban vannak lopások. Tény, hogy van olyan, hogy fiatalok támadnak meg tisztességes, normális embereket és munka (tanulás) helyett ilyen rablásokkal, garázdaságokkal foglalják le magukat. E mellett tény az is, hogy ennek a viselkedésnek a kárvallottja a rendesen dolgozó, rendesen élő cigány is. Adott esetben (mert van ilyen, nem kevés) nála is járnak a tolvajok, neki is van félelme, ha a település egy szakaszán át kell mennie. Hallottam az egyiküktől, hogy örül a gárdistáknak, mert legalább megmutatják egy szűkebb rétegnek, hogy nagyon átléptek egy határt.

Ezek élő, súlyos problémák.

 Ami engem taszít az leginkább az, hogy erre politikát lehet építeni. Magyarországon a politikai élet minden szegmensére igaz, hogy a helyzetet megpróbálta kiaknázni.

A magát liberálisnak nevező párt az egyenjogúság eszmeiségét reklámozta a cigányokra hivatkozva. Akkor védte a cigányságot, amikor nem kellett volna! Hiba és egyben elég ártalmas politikai tett az, amikor a cigányság bűnözését emlegetik kiállni azzal, de „én megvédem a cigányokat”! Ezzel ugyanis maga a cigányság védelmében fellépő párt tesz olyan kijelentést, amely egyenlőségjelet tesz a cigánybűnözés és a cigányság között.

A magát szocialistának nevező kapitalista párt veszélyben látja a demokráciát. Minden politikai felhang nélkül állítom, hogy nem a tüneteket kellene támadni (tehát azt, hogy egyesek megelégelik a rossz közbiztonságot), hanem orvosolni kellene a problémát. Főként akkor, ha ő maga kormányoz…

A magát jobboldalinak gondoló párt rosszkor hallgat, rosszkor beszél és akkor is ügyetlenül. Igaz, el kellene ismerni, hogy nem kovácsolnak politikai tőkét a helyzetből, de a Fidesz viselkedésének nem a jellemes politikus a magyarázata, hanem az, hogy véleményem szerint nem akar választást veszíteni.

A magát nemzeti jobboldalinak nevezett politikai erőről… Már egyszer írtam arról, hogy a kuruc.info és a Jobbik viszonya milyen. Írtam arról is korábban, hogy a Jobbik is politikai párt és a hatalmat akarja megszerezni, de ugyanazokat a módszereket követi, amit a magyar politikai palettából kiolvastak a vezetői. Ismerős módszerek (félreértések elkerülése végett: 1990 utáni magyar politikai recepteket látok benne). Nem más, nem új, hanem ugyanaz az igénytelen politikai manipuláció, amit az MSZP, SZDSZ és FIDESZ is gyakorol és ugyanazok a hibák, melyek a MIÉP működését jellemezték.

 A mai helyzet nyertese egyértelműen a Jobbik. Ők pedig élnek is vele. Látom, ezért tudom, hogy a benne hívő emberek egy része tényleg csak annyit lát benne, hogy itt egy párt, amelyik rendet akar (a szó nemes értelmében) és tiltakozik amikor kell. Említette az egyik ilyen hívük, hogy a gárdista felvonulásaik ugyanaz, amit Írország északi részén tesznek. A műveltnek tartott Nyugat eszköze. Ők csak kiöltöznek, felvonulnak és hazamennek. Ezzel akarnak üzenni. Fenyegető? Igen, de pont ez a cél, a tiltakozás. A csendes, fegyelmezett vonulás fenyegetőbb, mint tenni vagy mondani valamit. Ennek üzenete van és igen, ez a cél. Ha ott élnénk, ha a mi kertjeinket fosztanánk ki, ha ott élnénk egyszerű emberként, megértenénk. Ezt adta meg nekik a Jobbik, hogy megértik őket, nincsenek elhagyva, magukra utalva, ahogyan eddig, már hosszú ideje (!) volt. Miért nem tesz ilyet az MSZP vagy a FIDESZ? Amit ide írtam (ezen bekezdésbe) az egy Jobbik pártoló véleménye, aki egy olyan településen él, ahol a Gárda rendet rakott.

Ezzel a helyzettel a politika nem tud mit kezdeni. Ha olyan politikusaink lennének, aki az iskolaidőt tanulással töltötték volna, akkor ismernék, hogy a magyar közélet és a magyar közigazgatásnak régi problémája a cigányság. Tudná mindegyik, hogy az 1945 utáni rendszer mit és milyen áron ért el, milyen módszerekkel (a történelem korábbi századainak tükrében kétségbe nem vonható a fejlődés és a hatékonyság!). Ki kellene mondani, hogy kár volt zülleszteni.

Kellett volna magyar filmgyártás, nem kellett volna szétverni az iskolarendszert, nem kellett volna eltüntetni a napközit. Ki kell mondani (pont a történelem tanít erre), hogy nem szabad automatikusan csak a jogokra, a szabadságra kihegyezni a köztudatot. Kell tudni, hogy vannak kötelességek és olyan feladatok, amelyeket meg kell lépni mindenkinek.

Sajnos nem volt olyan politikai elit, amely jó példával járt volna a nemzete előtt. Sajóbábony azt mutatja (vagy inkább: jelzi most is), hogy a helyzet nem változott. Olyan politikusaink vannak, akiknek érdekeik vannak, akik csak akkor lépnek, ha az érdekeik diktálják.

 Szajkózzák a saját frázisaikat, ha úgy áll a széna, dörzsölik a tenyerüket, de azt felejtik el, hogy ebben az országban emberek élnek. Olyanok, akik normális életre vágynak, dolgozni akarnak, szabadon akarnak élni, félelem nélkül. Jelen pillanatban azonban erről MINDEN párt elfeledkezik. Még a Jobbikban hívő kollégáim is azt mondták, hogy Sajóbábony a hétvégétől Jobbik-fellegvár lett. Megnyerték a helyi MSZP-t és a helyi szavazatokat.

Szomorúsággal tölt el, hogy ez a helyzet. Bár eddig sem bíztam abban, hogy párjtaink egyikében majd felüti fejét a józanság és emberbarát politikai erő lép a színre. Ma sem lettem optimistább.