Az egyik szocialista képviselő ismerősöm felajánlotta kb. 3 hete egy telefonbeszélgetés során, hogy szívesen fizetnének azért, ha a Medgyessy-kormány elhibázott intézkedéseiről beszélnék egy-egy előadásomban. Mint elmondta, szívesen meghallgatnák páran, hogy a tudomány(?) mit állapít meg arról a nagyon csúnya időszakról. Mivel értem a politika terminológiáját, teljesen egyértelmű lett, hogy a mostani MSZP egyik menekülési lehetősége az, hogy a Medgyessy-kormányt tegye felelőssé azért a letagadhatatlanul nagy gazdasági bukásért, amit egyre nehezebb lesz a gazdasági válságra fogni. Mivel tudom, hogy nem elsők között vagyok a névsorukban, sőt, annyira nagyon sajátjuknak sem tudhatnak, így megnéztem keresőkkel, hogy növekedett-e azon írások, publikációk száma az elmúlt egy hónapban, amelyek eleget tesznek ennek az óhajnak? Nos, igen. Én nemet mondtam, mert nem szeretek politikai megrendelésre véleményt alakítani. Akkor sem, ha ilyen óvatosan érkezik a megrendelés. Azon az előadáson, amire ismerősöm gondolt, így nem beszéltem arról, hogy az általuk bűnbaknak beállítani kívánt kormány mennyire rosszul tette a dolgát.
A Medgyessy-kormány egyébként is sokat foglalkoztatott. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy mennyire volt tudatos az elképzeléseik által kijelölt irány. El tudom képzelni, hogy amikor majd 300 év múlva valaki kutatja a magyar történelmet, meglepve fogja olvasni a Medgyessy-kormánnyal foglalkozó írásokat. Meg fog döbbenni azon, hogy amit a világban 2150 környékén, Magyarországon meg 2180 környékén akarnak megvalósítani, azt már ez a 2002-ben színre lépett kormány is elkezdte. Ha véletlen volt azért, ha szándékos volt, akkor meg azért elismerésre méltó, ami akkoriban elkezdődött Magyarországon – persze nem ment végbe és talán csak kevesek értették meg. Vagy a döntéshozók sem?
Fiatalkori évek
Medgyessy Péter 1942-ben született. Mint mára ismertté lett, nemesi származása volt, ami nem éppen gyakori az akkori rendszer pártemberei körében. 1966-ban szerezte meg közgazdász diplomáját a Közgazdaságtudományi Egyetemen.
Azt követően a pénzügyminisztérium alkalmazottja lett, ahol különböző beosztásokat töltött be. Igazi pénzügyesnek számított, amikor a politika porondjának a közelébe ért.
Ezen éveivel kapcsolatos a D-209-es jelzővel ellátott botrány. „Valahonnan” ugyanis előkerültek olyan dokumentumok, amelyek azt bizonyították, hogy 1977 és 1982 között az állambiztonság szigorúan titkos tisztje volt. Ő maga, amikor nyíltan beszélt erről, akkor a magyar érdekek védelmével magyarázta ezt a múltbeli tettét. Arra hivatkozott, hogy a magyar gazdasági érdekeket kellett védeni a Szovjetunióval szemben, így ezzel kapcsolatos feladatokat kellett végeznie. Mások mást sejtettek ebben az ügyben, de tény, hogy a magyar szolgálatoknak volt olyan része, amelyik Moszkvától védte Budapestet. Ez alapján elhihető és valószínűsíthető, hogy abban az időszakban valóban ez volt a feladata.
Állami vezető
Medgyessy Péter viszonylag fiatalon, 40 évesen került a pénzügyminiszter-helyettesi székbe. Karrierje egyik csúcsa volt, amikor 1986-ban pénzügyminiszter lett. Pénzügyminiszteri pályafutása 1987 végéig tart, amikor miniszterelnök-helyettes lett, mint gazdasági ügyekkel foglalkozó megbízott. 1987-ben az MSZMP KB tagja is lesz, így 1988-ba már úgy lép, hogy az állami vezetés legfontosabb emberei között tudhatja magát. Hatalmas szerepet vállalt a magyarországi adórendszer akkori modernizálásában, mondhatni felépítésében. A magyar bankrendszer kialakítása is köthető lenne a nevéhez.
Ebben az időszakban figyeltem rá fel. Egy televíziós műsor vendége volt és eléggé elütött minden akkori politikai szerepléstől. Egy könnyed műsor volt és nem is annyira néztük. Valami teljesen privát dologról beszélgettek a műsorvezetővel, de szép lassan az egész szoba a képernyőt kezdte nézni (névnapot ünnepeltünk, így majdnem két tucatnyian ültünk a szobában). Mivel addig nem tudott nálunk politikus ekkora figyelmet kivívni, többen megjegyeztük, hogy ez az ember jó, hogy azon a helyen van, ahol van. Ezt nem kevés olyan ember mondta ki akkor, aki később a politikai élet másik oldalán töltött be szerepet és talán sem előtte, sem később nem beszélt elismerően pártállami politikusokról.
Az akkor játszott szerepét nagyon felértékeli a Németh-kormány idején kifejtett tevékenysége. Abban az időben az Országgyűlés nem igazán ellenőrizte a kormányt és a Németh-kormány olyan gazdasági intézkedéseket hozott, amelyek lényegesen segítettek egy-egy kialakuló katasztrófa elkerülésében. Aki értett hozzá, nem egyedül a szakértelmet ismerte fel ebben, hanem azt is, hogy a Németh-kormány gazdasági vezetői, nagyon ügyesen taktikáztak. Ha előnyös helyzetet láttak, azt a lehető legjobban fordították a maguk előnyére.
Az új rendszerben
Az, hogy Medgyessy Péter nem olyan, mint más „elvtársa” az is mutatta, hogy 1989-ben nem lépett át az MSZP-be. A Németh-kormány lemondása után 1996-ig a Paribas Bank, később a Fejlesztési Bank vezetője lett.
Sokan el is felejtettük, hogy létezett anno egy tehetséges, valóban szakértő közgazdász, amikor a Horn-kormányban megüresedett Bokros Lajos széke. Nem ment egyszerűen, de végül Medgyessy lett Bokros Lajos utódja, mely hivatalt egészen 1998-ig látott el. Ez a megbízatás azért volt kulcskérdés, mert a Horn-kormánynak minimum kommunikációs stílust kellett váltania, főleg Bokros helyén. Bár a Horn-kormány döntéseit nagyon távol éreztem magamtól, a pénzügyi területen való kommunikációs változás észrevehető volt (megjegyzem: Bokrosnál jobban kommunikálni nem volt nehéz!). Itt le kell írni azonban azt is, hogy az SZDSZ már akkor sem kedvelte Medgyessy Pétert, hozzájuk Bokros közelebb állt.
Annak a korszaknak egyik eredménye a nyugdíjreform volt, melyben ismét Medgyessy Péternek jutott nem is annyira lényegtelen szerep. Az elképzelés szerint a demográfiai mélypontot (ezt már akkor tudták, pedig nem volt még biztos, hogy nem lesz újabb robbanás! – erről egyszer majd kellene beszélni) azzal lehetne túlélni, ha a nyugdíjbefizetések egy részét a pénzpiaci befektetők veszik kezelésbe. Az állami költségvetés csak jól járhat ezzel hosszú távon. Ha a pénzpiaci befektető rosszul gazdálkodik, akkor az állam fizet, ahogy tenné a reform nélkül is. Ha a befektető ügyes, akkor meg kevesebbet kell fizetni. Ha a nyugdíjkifizetések 20-40%-a átkerül a pénzpiacra, akkor az állam nyert. Kétségtelen, hogy volt és van gyengéje ennek a rendszernek is, de legalább lehetőséget adott egy kitörésre. Legkomolyabb hiba (sőt, történelmi bűn) a demográfiai robbanás kikerülése volt. A sok „Ratkó-unokát” kellett volna olyan helyzetbe hozni, hogy gyerekeket szüljenek, de a rendszerváltás utáni kormányok egyike sem lépett a mai napig. [Néha hivatkoznak statisztikai adatra, de felesleges. Az egyik ilyen politikusnak azt mondtam erre, hogy inkább kifizetek neki egy korrepetálást, hogy valóban értse, mit is jelentenek azok a fogalmak és számok amivel vagdalkozik].
A Horn-kormány veresége után a gazdasági életbe tért vissza (Inter-Európa Bank és Atlasz Biztosító).
A harmadik politikai karrier
Ritka, ha egy politikus háromszor jut el élete során a karrierje csúcsára. Ez a magyar történelemben keveseknek sikerült (emlékezetem szerint csak Wekerle Sándornak, aki háromszor lett miniszterelnök).
Az 1998-2002-es időszak az MSZP-nek nagyon mélyre sikerült. A párt egyik központi kérdése volt a miniszterelnök-jelölt személye. Az ideális miniszterelnöknek egyrészt fel kell vennie a kesztyűt Orbán Viktorral és a Fidesszel, valamint olyannak kellett lennie, aki képes az addig elért eredmények megtartására és előremutató fejlesztésére. Az akkori MSZP nem kívánta Kovács Lászlót jelölni, így Németh Miklóst szemelték ki a posztra. Amikor Németh Miklós nemet mondott, így került elő Medgyessy Péter neve (aki Németh gazdasági főminisztere, sőt, helyettese volt).
Medgyessy az 1998-as mintára, vállalta a választási vitát 2002-ben. Sajnos a vitát aláásta a sok bértapsoló statisztának megjelent ember (köztük Kovács László pártelnök is). A vitában már miniszterelnök-jelöltként elmondta, hogy nem tartja rossznak azt az utat amin az Orbán-kormány járt és minden területen tovább akar lépni, megtartva az elért eredményeket. A korábban felvezetett kampányban sokszor hivatkozott arra, hogy jóléti rendszerváltásra van szükség. Ezzel olyan képet festett le a kormányzati terveiről, mintha a gazdaság helyreállítása után, most a társadalom gazdasági helyzetének a konszolidációja van napirenden.
A kormányfő meglepő lépései
A 2002-es választásokat szinte éppen csak megnyerte az MSZP, de ez elég volt ahhoz, hogy az új miniszterelnököt Medgyessy Péternek nevezzék. A kormányfőnek választott egykori pénzügyes meglepő lépést tett: megtartotta választási ígéreteit. Tudható, hogy a magyar közéletben ez addig sem és azóta sem volt szokás, így sokan felhördültek, amikor látták, hogy most más a menetrend. Jelképes értékű volt az is, hogy nem kért 100 napos türelmi időt, hanem 100 napos programot hirdetett, melyben ígéreteinek jelentős részét azonnal megvalósította.
Erre az időszakra azonban sötét árnyékot vetett két esemény.
Az egyik már a választás pillanatában elkezdődött, ahol a Fidesz bedobta a köztudatba, hogy újra kell számolni a szavazatokat, még nem veszett el minden. Az akkori hisztériakeltés megmérgezte a közvéleményt. Ebben persze szerepe volt egyes SZDSZ-es aktivistáknak, de ha annak idején a Fidesz nem kezd sportszerűtlen hadakozásba, akkor nem indult volna el az őrület. Így Medgyessy Péter egyedülálló módon, úgy kezdett kormányozni, hogy nem számíthatott együttműködő ellenzékre, mely az ő habitusának megfelelt volna (sokaknak szemet szúrt az a stílus, amivel nem ellenségnek kezelte az ellenfeleit). Hiába nevezte kormányát a nemzeti középnek, legitimitását félig megkérdőjelezte a hatalmát vesztett elit egy része (mert voltak olyanok, akik ebbe a hadakozásba bele sem kezdtek).
A másik esemény a D-209 volt. Alig 3 hete volt miniszterelnök, amikor megjelenik egy hír, mely szerint a BM szigorúan titkos tisztje volt. Az SZDSZ először új miniszterelnököt akar, majd sikerül meggyőzni a frakciót és miniszterelnök maradhat.
A száznapos program közel 200 milliárd forintot visz el, de miniszterelnökként népszerűvé válik. A meghozott intézkedések kedvezőek a leszakadó rétegeknek és a szegényeknek, de kedvez sok más csoportnak is. Érdekesség, hogy László Csabát nevezi ki pénzügyminiszterré, így a kormány élén és a minisztérium élén is pénzügyesek állnak. László Csaba a Fidesz-kormány idején is minisztériumi vezető volt, így a látszat az, hogy a pénzügyek rendben vannak.
Kivonulás a belpolitikából
A száznapos programot előszeretettel támadták főleg az SZDSZ részéről. Bár sok érintettet ismerek, nem tudom kideríteni mi volt a cél. Maga a program nagyon sikeres lehetett volna ugyanis akkor, ha következménye a gazdaságból származó jövedelmek egyenletesebb eloszlása. Ha a gazdaság elindult volna ebbe az irányba, akkor valóban sikerül a jóléti rendszerváltás. Azonban az, akinek extraprofitja van, nem szívesen mond le a jövedelmének egy részéről, így talán nem véletlen, hogy a tőkés csoportokkal kapcsolatba hozott SZDSZ (illetve holdudvara) állandó jelleggel aggodalmakkal él. Ugyanakkor ezt a magatartást több politikusi csoport átveszi, így a jóléti rendszerváltás programja mai napig sem tisztázott módon elakad.
Ennek okaként a költségvetést szokták megjelölni. Valóban igaz, hogy az Orbán-kormány elkezdte kiépíteni a jobboldal gazdasági hátterét, amelynek anyagi jellegű terheiről elég keveset beszéltek. Másfelől állandó jelleggel volt egy gazdasági ellenlábasa a kormánynak, ez pedig a Nemzeti Bank volt, ahol az előző kormány kulcsembere foglalt helyet. Úgy látszódott, hogy a jóléti rendszerváltás azon akad el, hogy nem tudnak forrásokat előteremteni, ugyanis senki, semelyik terület nem hajlandó lemondani semmiről (itt, amikor az embereket kellett pénzhez juttatni, az SZDSZ nem állt ki annyira a reformok mellett, mint amikor elvonni kellett az emberektől a pénzt). Mégis úgy néz ki, hogy a program 2002-ben elindult, 2003-ban szépen haladt és 2004 kulcsfontosságú év lett volna, ha a bevezetett szigorításokat sikerül életben tartani.
A kormányfő működését nehezítette, hogy a radikális jobboldal elkezdte zavarni a beszédeit. Az addig szokatlan fellépésre nem mindig tudott megfelelően válaszolni miniszterelnökként és nem találta meg azt a hangot sem, amit egy politikai vezetőtől elvártak volna. Vele szemben azonban karakán politikai ellenzék állt, legalábbis ami a szónoklatokat illeti.
Ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, amikor Magyarország az EU-ba lép. A buktatásához az vezet el, amikor a belépés utáni EU-választásokon az MSZP veszít.
Az MSZP vezető rétege úgy gondolja, hogy Medgyessy nem elég erős Orbán Viktorral szemben és az agresszivitásba hajló ellenlábasok ellen, mert nem tud erőt demonstrálni. A választási vereség után a miniszterelnök megkísérli átalakítani a kormányt és innen egy érdekes, titokzatos harc kezdődik el.
Az egyik nem bizonyított teória szerint a költségvetési problémák során felszínre jön, hogy sok pénz nyelődik el a rendszerben úgy, hogy lényegében nem jelenik meg sehol. Voltak szóbeszédek autópálya-építésekről, hihetetlen összegű megbízásokról vagy civil szervezeteknek juttatott nem teljesen szabályos pénzekről (ez utóbbi le is lepleződött, de csak később). A kormányátalakítás egyik kulcskérdése volt, hogy ki lehet-e zárni a pénzosztó embereket, akik így milliárdoktól fosztják meg az államot és a jóléti rendszerváltozást akarják megbuktatni. Érdekes, ebből a szempontból, hogy az események két kulcsembere Csillag István és Gyurcsány Ferenc, pont az a két személy, akiknek a minisztériuma érintve is volt a híresztelésekben. Ahogy jeleztem is, ez egy nem bizonyított teória. A Gyurcsány-féle minisztérium ügyében pedig még zajlik a bírósági per, ahol érdekes dolgok derülnek ki vagy derülhetnek még ki.
Ennek ellentmond az, hogy Gyurcsány Ferenc először nem is sejtette, hogy miniszterelnök lehetne. Amikor Medgyessy bejelenti Csillag és gyurcsány leváltását, megindulnak az alkudozások.
Gyurcsány úgy gondolja, hogy visszavonul és felépíti magát újra. Voltak kormányfői ambíciói, de a leváltásával vesztett helyzetet szimatol, így más irányú tervei vannak. Ezzel szemben az SZDSZ-ben megindul valami. Hirtelen fontos ember lesz Csillag István. A környezetemben lévő SZDSZ- politikusok elkezdik dicsőíteni, de tudni lehet, hogy inkább csak a miniszterelnök lecserélése miatt kérdéses a személye.
Amikor az SZDSZ és az MSZP vezetői összeülnek, akkor Medgyessy Péter elvonul, mert érzi, hogy neki már nincs szerepe az alkuban, illetve akkor azt hiszik.
Mi, átlagos emberek persze csak annyit láttunk, hogy Medgyessy el akarja távolítani Csillag Istvánt. A kormányátalakítás nehezen megy végbe, sok a háttérben történő egyeztetés. Az átalakítás után, de még a felette kimondott „távoznia kell” döntés előtt Medgyessy nyilatkozik az országos baloldali napilapnak és ezzel zárja az interjút (szó szerint idézem, kihagyva pár szót az írott cikkből, kiemelések tőlem):
Az embereknek nincs az az érzésük, hogy rend van. A szocialista párt nem az emberekkel foglalkozik, hanem a saját elnökének megválasztásával. Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak. Engedjenek meg még egy mondatot: lehet, hogy a határozottságom áldozatává leszek. De számomra fontos politikustársaim, barátaim és sokan, akikre hallgatok meggyőztek róla, és magam is biztos vagyok már benne, hogy így, karakteresebben, erőteljesebben kell politizálnom.
A háttérben tehát ekkor már egyeztetett a két kormánypárt a miniszterelnök leváltásáról. Az MSZP először úgy gondolta, hogy Kiss Péter legyen a miniszterelnök, de Gyurcsány Ferenc azzal az ígérettel, hogy eredményesen vezeti a pártot Orbán Viktorral szemben, megszerezte a párt minden fórumának támogatását. Az MSZP és Gyurcsányék megbeszélték a miniszterelnök lecserélésének menetét, de Medgyessy ezt keresztülhúzta: lemondott. Így nem az MSZP váltotta le őt, hanem megelőzve az őt megbuktató környezetet, távozott. Ahogy a választási kampányban és a kormányzásban is sokat adott a tisztességre, úgy a lemondásában is méltó tudott maradni.
Lemondása után kinevezte az új miniszterelnök Magyarország utazó nagykövetének, mely tisztséget 2004 és 2008 között töltött be. Érdekes módon akkor került sor e megbízásának visszavonására, amikor megkritizálta a hivatalban lévő miniszterelnököt.
Az MSZP a 2006-os választáson befutó helyet ajánlott neki, de nem fogadta el és nem is akart képviselő lenni.
Értékelése
Miniszterelnökként nagyon korrekt politikus volt. Bár követett el hibákat, mivel teljesen új stílusban megnyilvánuló ellenzéke támadt, mégis sokkal jobban megtalálta azt a hangot, amire akkor szükség lett volna a közéletben.
Arra, hogy egyénisége nem méltatlan arra a szerepre, melyet két évig ellátott, az is jelzi, hogy számos rangos kitüntetést kapott, például a Francia Becsületrend lovagi fokozatát is megkapta (2000-ben; 2004-ben a Becsületrend főtisztje lett).
Kritika éri a gazdasági program miatt is, de nem szabad eltakarni, hogy a különböző mutatók kedvezőek voltak és a program sikere nem rajta múlt, mivel lemondásra kényszerült. Ahogy az írásomban jeleztem is, ma még nem látható tisztán, hogy pontosan hol is akadt el a program a valóságban. A költségvetési hiányt mindenesetre sikeresen lefaragta és szigorúan felügyelte, hogy az ne szaladjon el. Úgy tűnik, hogy az utána következő kormány „100 lépéses” politikája borítja meg a költségvetési egyensúlyt és idézi elő a mély válságot.
A szónoki képességeit sok kritika érte, mert sokszor hibázott. A szónoki képességeinek valójában én inkább abban látom a hiányosságát, hogy néha olyan ügyekben is megnyilvánult, amiben nem kellett volna (pl.: baloldali modernizáció).
Ha a rendszerváltás utáni miniszterelnököket nézem, akkor kétségtelen, hogy egyedüliként tartotta fontosnak a jóléti rendszerváltást és tett is érte. Ha a stílust nézem, akkor valóban nemzeti középnek számított.
Végezetül kijelenthető, hogy a kormányzása minden magát baloldalinak valló kormányhoz képest is sokkal baloldalibb volt. Hitelesebben testesítette meg a baloldali értékeket és filozófiát, mint bármely más elődje és utódja
